Búcsúlevél a fiúnak, kinek sose voltam elég jó...Búcsúlevél a lánytól, ki igazán szeretett...

Nem tudom miért írom le ezeket. De valamiért úgy érzem, ki kell írnom magamból.
Ez lesz az utolsó írásom. Miattad kezdtem el újból az írást, Miattad is hagyom abba. Számtalan, le nem gépelt szösszenet található meg az íróasztalom fiókjában. Talán jobb, hogy nem láthattad őket.
Hittem Benned...bennünk. Bíztam, reménykedtem, hagytam, hogy vezess. Vagy megvezetés? Nézőpont kérdése. 
Nem egy, és nem csupán kettő férfi fordult meg az életemben. Mégis, mind közül, Téged éreztelek a legtökéletesebbnek. Sokan mondták, hogy "nézd már meg...ki ez te?!Lehetne jobb is..." De engem nem érdekelt. Csak Te érdekeltél. Hogy az enyém legyél. Akartalak. Kellettél. Küzdöttem. Mertem. Hittem.
Az elején, mikor még csak ismerkedtünk, tudtam, hogy sokáig az életem része leszel. Tudtam, hogy egy könnyen nem tudlak majd Téged feledni.De nem vettelek komolyan. Macsónak hittelek. És azzá váltál. A tündéri, imádni való srác, akit én megismertem, és megszerettem, eltűnt.Helyette lett egy befelé forduló, egoista valaki, akiben én még láttam a reményt. Szerettelek. Az életemnél is jobban. Eléd helyeztem a dolgokat. Leszartam mindent, leginkább az elveimet, hogy minden megfeleljen. De minél többet adtam,annál többet követeltél, vagy vettél el. Lelkileg jó lecke voltál. 
Az ideg állt közénk. Nem volt nyugalmas életünk, leginkább a múltad miatt. Basztad elengedni. Ezáltal én sem tudtam hogyan kellene Hozzád viszonyulni. Nem tudtam feltétel nélkül bízni Benned, elengedni magam.
Szeretnék visszamenni az időben. 2011.04.12-t akarok írni. Megcsókolnálak ugyanúgy, de nem mondanék igent. Istenem, akkor milyen boldognak tűntél. Hajnus is mondta, mennyire örültél a válaszomnak. De... Nem... Kellett...Volna... Igent... Mondanom... Várni kellett volna. Randizni. Betartani minden szabályt. De siettünk. Én, mert féltem, hogy elvesznek tőlem. Te, mert tudtad mennyire idegesítené az exed. Én voltam a bosszúd eszköze. Remélem segíthettem. Fáj, de nem tudok mit csinálni. Nyelni, mint mindig.
Új életet kezdek. Nem várhatok arra, hogy felépülsz lelki sebeidből, és küzdesz értünk. Mert nem fogsz. Annyit se érek Neked, mint az egyik fél pár zoknid. Eszközöd voltam, barátnőd helyett, hogy bosszút állj a múlton. Biztos megérdemeltem. Valami oka csak van, hogy ezt kaptam.
Csak, hogy tudd, én minden játszadozásod ellenére szerettelek. Volt egy lány, aki igazán, szívből szeretett Téged. Aki mindent feladott Érted. Aki szembeszállt volna mindenkivel. Aki balhézott Miattad suliban, utcán, buszon, a maga kis csendes lényével. Mert szeretett. Annyira szeretett. 
Zárom soraim. Ez nem az én hercegem. Nem az én tündérmesém.